A bohóc mint szerep, mint maszk, a külvilágnak mutatott én. A jobb oldali sziluettje, amely mintha kilépne belőle, a lélek átlépése egy könnyebb dimenzióba. Nem tragikus kép, hanem egyfajta transzformáció- túl a szerepen. A középső motívumok jelzik, hogy a társadalmi struktúrák feszültségen alapulnak. A bohóc felé irányuló tüskék támadást jelentenek, hogy a szerep nem önkéntes, hanem kényszerített. A hatalmas égitestből érkező fehér pálcák nem véletlenül fogják be az éppen most felszabaduló lelket, mintegy segítve az átkelést. 
A kép kulcsmondata: a szerep megmarad, de a lélek távozik. Amikor a külső rendszer által túl nagy a nyomás, az ember belső lényege kiléphet és csak a szerep marad. Az átlósan futó kockák -asszociálva a bohóc ruhájával- jelenti, hogy a szerep, a bohóc minősége mindent átsző- még a lélek útját is.