A fehér madarak és a körülöttük lévő egyéb motívumok a földi és az égi, a tudatos és a tudattalan, a természetes és a mesterséges világ átjáróiról szólnak. A madarak a mozgás és az átalakulás szereplői, a halak a mélység lakói, a létra pedig a kettő között feszülő kapcsolat. A szereplők mind ugyanabban az utazásban vesznek részt. Eszerint az élőlények és az ember tudat a földi tapasztalatból egy tágasabb, magasabb rendű állapot felé tart.