Őszintén, hány ilyen meghitt reggeletek volt mostanában?
Képzeljétek bele magatokat a nő helyébe...
A nő: hallom a lépteit, érzem a hátamon a teste melegét, ahogy átölel, belesuttogja a nyakamba, hogy "jó reggelt", beleborzongok...
És most a férfi helyébe (persze női aggyal gondolkodva, a szalonképesség miatt :)
A férfi: szóval ide szökött meg előlem, milyen szexi ezzel a kócos hajjal és az én ingem van rajta, milyen bársonyos a nyaka, bele kell, hogy csókoljak...
És a valóság: nekem nem főztél kávét?!Honestly, how many of these cosy mornings have you had lately?
Put yourself in the woman's shoes...
The woman: I hear her footsteps, I feel the warmth of her body on my back, the way she holds me, whispers "good morning" into my neck, I shiver...
And now, in place of the man (thinking with a woman's brain, of course, for the sake of presentability :)
The man: so she escaped from me, how sexy she is with her messy hair and my shirt on, how velvety her neck is, I have to kiss her...
And the reality: you didn't make me coffee?!
