Egy régebbi tanulmányképem (a szokáson nagyon-nagyon szabadon stílusomban), a nyári szárazságból lassan feléledő tájat ábrázolja - ez is egyfajta újrakezdés. Itt is nemcsak a tájról van szó, van, hogy a mi életünkben is vannak sivatagos életszakaszok. De mindig van remény és lám csak egy kis eső kellett és a táj máris megannyi virággal hálálja meg a segítségek, ad enyhülés illatok formájában. Kitartás, ha épp szárazság van, jön még eső és minden szebb lesz!