In the painting, the rope evokes bondage, as if someone or something were holding the woman captive. The snake-like coils symbolize negative influences, toxic people, suffocating situations, and environments that entwine her life. Her gaze is resolute and distant – she is aware of what surrounds her, yet refuses to be broken. The golden lips point to her inner value and strength. This work speaks of the ever-present possibility of freedom: to recognize and release the chains.
A képen a kötél a megkötözöttséget idézi, mintha valaki, vagy valami fogságban tartaná a nőt. A kígyószerűen tekeredő darabok a negatív hatásokat, mérgező embereket, helyzeteket, környezeti elemeket szimbolizálják, akik, vagy amik körbefonják az életét. A nő tekintete eltökélt és távoli – tudja, mi történik körülötte, de nem engedi, hogy megtörjék. Az arany ajkak pedig a belső értékére és erejére utalnak. Ez a kép arról szól, hogy mindig van kiút: észrevenni és elengedni a láncokat.