A kép négy létezőt mutat a nagy, mindent látó szem terében. Ez a szem adja meg a mű alap mondanivalóját. A mély, fekete pupilla és a fényből épülő írisz egy mindent átható, kozmikus tudat képzetét kelti. A szem fehérjébe rajzolt házak az emberi világot integrálják, mintha minden létezés egyetlen, mindent látó nézőpontba sűrűsödne. A két madárszerű lény spirális tekintete pszichikai kapcsolatra utal, míg a lábuknál elhelyezkedő két groteszk manó ironikus ellenpontként jelenik meg, mintegy kigúnyolva a magasabb intelligenciát. A mű egésze egy többrétegű viszonyrendszert tár fel. Nem csupán néhány élőlény találkozása a térben, hanem a megfigyelés, az egymásra hatás és a létezés különböző szintjeinek egymásba csúszása is.