A Balaton-Felvidék ábrázolása szürkületben nem a harsány színekre épül. Visszafogott kékes-szürke színek használata mutatja a messzeség, az elmúlás, a nap nyugovóra térése előtti csendes elmélyülést. Ugyanakkor az előtérben a gabonaszálak, gyomnövények szárainak suhogása a szél által előidézett ritmikus mozgást mutatja, színei igazodnak az esti szürkülethez, de még nem olvadnak bele a háttérben levő hegyek kékes-szürke színvilágba.A hegyek direkt nem komor ábrázolása szinte ölelő dombokká szelídül, a kirándulókat hívogatva: gyere közelebb, ismerj meg, pihenj meg “ karjaimban”, innen figyeld a messzeséget! A festmény nyugalmat árasztó megjelenítése volt a cél rohanó, agresszív világunk ellenpontjaként!