A CRONOSYNC egy szürrealista vízió, amely az emberi elme, a ketyegő idő és a természet örök körforgásának drámai kapcsolatát ábrázolja.
Az idő nehéz súlya szinte rátelepedik az emberi tudatra, de a kompozíció igazi kataklizmáját a háttérből kirobbanó absztrakt gesztusok adják.
A vászon még fehér volt, de a festék mindig tudja merre kell folyni és folyt magától a zöld, a sárga és a piros festék...Csak folyt...  
Ott ült velem szemben. Fejét az üléstámlához hajtotta és arcát halványan cirógatta az aranyló napsugár. A fényt lassan szűrték a hosszú pillái, ahogyan néha az órát leste titokban.
-Mindenki az idő rabja...- gondoltam és tovább hallgattuk a vonatfülke monoton, egyhangú csendjét.A némaságot az ablakban elsuhanó vöröslő pipacsmező törte meg. Besuhant az ablakon, talán köszönt is egy pillanatra a lepkeszárnyú  piros szirom, amikor átölelte a monokrom idő súlyát  és megérintette a lány haját. Csak egy másodpercre körbeszökkent  a fülke falán és tovatűnt egy gondolatot hátrahagyva: Miért nem sétálsz kint a réten?...
Végállomás... és az ajtók nyitódnak.
Utolsó apró ecsetvonás és  a szigno...