A világot a béke mentheti meg csak a pusztulástól. A béke, amely maga az Élet. Ezt hangsúlyozandó a béke nemzetközi jelét rejtettem el a fák között és egy elsüllyedő katonát a mocsaras nádasban.  Ugyanis a háborús világ az élet mocsarát hozza a felszínre, amelyben elsüllyed minden, ami érték, minden, ami szép. De, ha kihagyjuk ezt a világot és átszáguldunk a béke hídján egymáshoz, dús, élettel teli partokat lelünk. A lombos, zöld fák amúgyis az élet szimbólumai, ne rekesszük ki őket, előtérbe hívva a semmit, ami csak elnyel mindent. Nyüzsgés ott van, ahol hagyjuk kiteljesedni a hétköznapokat és azokat ünnepeljük. Mert a hétköznapok szépsége a mi életünk.