A kép egy átirat, és újra értelmezés. Míg az eredeti Sikoly festmény egy passzív szenvedést mutat, ez az alkotás az aktív távolságtartást jelzi. Mind a látás mind a hallás az egyén által irányított, mentes minden külső befolyástól. A hullámzó test nem csak a zenére asszociál, hanem a belső frekvencia állapotát is sugallja. A városok- mint ingermezők -folyamatos háttérzajként vannak jelen. A fülkagylóra asszociáló sávok a hangot belső struktúrává alakítják. A technológiai beavatkozás (két átlós fém sáv) jelentheti a médiát, vagy a kollektív tudatot. A kép egésze társadalmi, érzelmi és pszichés változást aktivál. Az ember próbálja kontrollálni a rá zúduló ingereket, miközben maga is instabillá válik, de próbálja szűrni, figyelmen kívül hagyni.