A fények, a színek együttesen idézik meg az emlékezés, a múló pillanat és a természet örök jelenlétének motívumait. 
Hogyan is lesz képes a pinhole fotográfia túllépni a dokumentarizmus keretein, és belépni a festői, álomszerű képi világok birodalmába? 
Ezáltal létrehozva a tájérzet vizualitását nemcsak a táj megörökítését, hanem a tájban rejlő idő és érzések sűrítményét. 
A lyukkamerával készült fotográfia technikája önmagában is történelmi gesztus: visszanyúlni a fényképészet legkorábbi korszakába, 
amikor még a fény és az idő kapcsolatát közvetlen, analóg módon rögzítették, ezzel is egyfajta érzelmi lenyomatot hozva létre. 
A képeim a romantikus tájábrázolás hagyományát idézik meg az elvágyódó lélek monumentalitását, ugyanakkor az alternatív fotográfia is fontos eszköze ennek a képi világnak.