Gondolkozom ezen az akvarellen. Van néhány javítási ötletem, de nem tudom, hogy tényleg kell-e. Az autópályán elsuhanok a tájban, talán nem is látom, mert csak a sebességre koncentrálok. Elektronikus kütyükre meg az autópálya vonalvezetésére hagyatkozok a tájékozódásban. Száguldok előre, bár nem tudni, hogy a horizonton túl az út jobbra vagy balra fog kanyarodni. A fénybe vagy a sötét felhőbe? De lehet, hogy ami innen sötétnek látszik, mire odaérek kivilágosodik, ahogy kel a nap. Vagy éppen megy le? És a világosság egyre fogy? Ez sem derül ki, csak azt látjuk, hogy ezer sebből vérzik az ég, ahogy a nagyfeszültségű oszlopok hegyes csúcsai összeszurkálják. Legalábbis innen úgy néz ki. Fenyegetően hordozza az energiát ami itt van épp előttem, de amiket csak távolabbról látok, teljesen jelentéktelen látványelemekké kisebbednek. Nevetséges azt képzelni, hogy ezek felérnek odáig, hogy megsérthetik az eget. A véresnek látszó cafatos felhők a mennyország színpompás világát vetítik előre, egyszerűen gyönyörűség belefeledkezni. De ha most leállok bámészkodni, nem jutok tovább. Vagy épp erőre kapok egy pillanatnyi megpihenéstől. Az ecset az én kezemben van. A sötét felhőket kivilágosíthatom, az utat irányíthatom, hogy jobbra forduljon. Vagy bizalommal elviselem ezt a feszültséget, amit a kép jelen állapotában hordoz és meglátjuk, mi lesz. Reméljük a legjobbakat.
Táj. Seb.
$522.00Price
Sales Tax Included
- KrixKrax
